Nos megint itt vagyok, remélhetőleg most már kicsit rendszeresebben, mivel végre sikerült, megvan a netbook (szép lila még az egér is, egyébként egy pici Acer Aspire One). Nagyobb része a Melié, a maradék az enyém, és majd teljesen az övé lesz, szóval azért nem fogok én is lila netbookkal sétálni mindenfele - még mindig inkább PC párti vagyok, bár persze ilyen és hasonló vhelyzetekben elismerem a netbookvagy laptop hasznát sőt vonzerejét is). Nem volt drága sem, végül 280 dolcsiért kaptuk meg egerestől és kiszállításostól együtt.
Sajnos nem tudjuk a jó kis motelszobánkban használni netezésre, mert nem elég erős a wireless jele a motelnek ahhoz, úgyhogy kiülönk néha a teraszra, és innen irogatunk, meg hasonlók.
Mellesleg itt lakunk:
Azon belül meg itt(jobb sarokban a legalsó szoba):
És így néz ki a szobánk (nem jó kép, ennél azért nagyobb)
Egyébként jól vagyunk, ma volt az első olyan nap, amikor nem dolgoztuk le a teljes időnket, eddig még szabadnapot sem vettünk ki. Az öt óra munkába mondjuk amúgy sem mindig szakadunk meg, s még másik munkát sem találtunk, de azért egy hónapot szabadnap végül végigdolgozni nem volt semmi, most már a munkaadóink akarnak elküldeni kicsit szabadságra, mert lassú a szezon, és nem mindig van amilyen munkát adjnak nekünk. Gondolkozunk is rajta, hogy esetleg kiveszünk két szabadnapot és megnézzük Montréalt, mert hogy az innen csak három órányira van autóval, de még nem döntöttünk. Ha akarjuk persze, most kell, mert második munkával már nehezen fogunk mozogni.
Mellesleg a város is érdekes, el lehet itt lenni turistaként nézelődve is, van szép part, a víz tiszta, sok az étterem és egyéb jó helyek (a mi kedvencünk persze még most is az Arcade - játékterem, ahol a nagy klasszikus amerikai játékok is vannak, a kedvencünk a Skee-ball, amikor kapsz kilenc labdát, ami bele kell guríts a bizonyos pontszámú lyukakba. Minden játéknál, attól függően, hogy mennyire voltál jó, szereztél nagyobb pontszámot, annál több jegyet kapsz, amit majd be lehet váltani ajándékokra. Persze ahhoz, hogy valami jót is kapj, sok száz vagy ezer jegyet kell szerezni, amiből már rég megvetted volna azt a bizonyos terméket, de a játék élvezétéér megéri. Eddig apróságokon kívül egy kosárlabdára gyűjtöttünk ki elég jegyet (hatszázat).
Amikor nincsenek turisták, elég álmos a város, alig lézeng valaki az utcákon, eddig a legnagyobb felhajtás persze juli 4-én volt, akkor mozdulni is alig lehetett az utcákon. Mivel tüzijáték minden héten van, csütörtökön, és mivel a motelunkből remekül lehet látni, ezért nekünk már nem volt nagy szám az egész. És ekkora számban már nagyon fárasztóak tudnak lenni az amcsik. Mindenki mosolyog, vigyorog, stb, és úgy viselkedik, mintha mind ismernék egymást. Az első vhéten érdekes és jó volt látni azt, hogy nem mindenhol olyan betokosodottak és zárkózottak az emberek, de egy hónap után már azt mondom, jól van az úgy, ahogy van, nem kell mindig vigyorogni és beleütni az orrod más dolgába, kell a magánszféra. Itt egyszerűen nem létezik ilyen, mindenki tudni akar mindent mindenkiről.
A másik tényleg fárasztü dolog az amcsiknál az persze a hihetelen arroganciájuk és önimádatuk. Mindenki háza előtt ott lóg az amerikai zászló, minden motelnek van egy kis "hirdetőtáblája" amin vagy sajnálkoznak egy iraki katona halálán, vagy örülnek hogy hazajött egy onnan. És igen, a háborút errefelé még mindig mindenki támogatja.
Persze a magyarok önütálata és önsajnálata sem jobb, de ez meg az idegeire tud menni mminden intelligensebb embernek. A teljes ignorancia jellemzi a legtöbb embert, nem mozdulnak ki a saját városukból sem, nemhogy Amerikából, és egyáltalán nem érdekli őket mi van odakinn.
És ennek az előnye: a városon belül az emberek aktívak, érdekli őket a város fejlesztése, tenni akarnak (de tényleg) azért, hogy a városuk jobb hely legyen.
És azt úgy általában sem tudom ráfogni az amcsikra, hogy lusták lennének, nekik megéri dolgozni keményen, és meg is teszik. A mi munkadóink is mindig velünk együtt hajtanak, én főleg Franket élvezem, aki az egész napját lefoglalja valamivel, szerel, épít, ás, lapátol, a vendégeivel szépeleg vagy takarít. Mindent csinál és egy percre sem ül le. Az is igaz, hogy ő azon kevés amerikaiak egyike, akin nincs kétszeres súlyfölösleg, és nem azért mert diétázik.
Egy baja van: egy picit túl vallásos az én ízlésemhez, meggyőződése, hogy még az ő életében megtörténik Krisztus második eljövetele. Szerencsére nem térítget, addig meg nem zavar.
Na jó, most ennyi, majd még jelkezem, ezentúl tányleg gyakrabban. Have a good day, everyone!
