Amerikának vége. Rég volt, szép volt, lejárt, a januárban esedékes advisszaigénylést leszmáítva pedig semmi nem köt már oda.
Vicces így vissznézve, hogy mennyire elmúlt (tudom hogy helytelen a kifejezés, de tényleg nagyon elmúlt - közhelyesen álomszerű).
Úgyhogy ezennel átállok egy más tematikára: a filmkritikára.
Ha megnézek egy filmet (akármi legyen is az) írok róla egy rövid beszámolót, legalább visszanézve majd én fogom tudni, hogy miket néztem.
Elsőnek egy tegnap már harmadszor megnézett (ez bizony nálam is jó jel, eddig egyetlen szar filmt láttam többször - a Da Vinci kódot, máig sem tudom, milyen körülmények között láttam az első három alkalommal. A negyedik nőügy volt) filmet említek meg: The Social Network.
Gondolom már a fél világ látta, amúgy tényleg kiváncsi vagyok, eléri-e a Facebook ismertségét.
A film zseniális szerény (blogolok - nem annyira szerény) véleményem szerint, a zene elsőrangú, a hangulat kiemelkedő, és látszik a filme, hogy a fogatókönyv-oldal - perc ráta simán az 1.5-ben van (kis magyarázat: átlag esetben egy ngyjátékfilm esetén a forgatókönyv egy oldala a film egy percének fele meg, ergo egy kilncven perces filmnek kb kilencven oldalas a forgkönyve. Ebben a esetben egy kétórás filmbe kb. egy háromórás szövegét rakták bele - innen a ritkagyors tempó. Persze az eredeti koncepció is kb ez lehetett, remekül adja vissza a film Zuckerbergnek, mint a fárasztóan okos embernek a világát. Egsz életedet leélni egy ilyen gyors tempójú figura mellett, nem lehet semmi).
A színészi alakítások nagyon rendben vannak, annyira jók egyenként a karakterek, hogy nehéz lenne megmondani, ki teljesít a legjobban. Ami kifejezette tetszett rendezői részről, hogy nem a szokásos jó fiú a világ ellen felállást kapjuk, itt bizony a főszereplőt utálni és lenézni is lehet, egy sötét alak (a valósághoz nem hasonlítom, azt meghagyom Mark Z-nek). Az ellenfelei ssokszor sokkal szimpatikusabbak mint a kissé gyerekes, kissé gonosz és nemtörődöm Zuckerberg, én külön élvezem a Winklevoss-tesókat (természetesen egy színész alakítja őket), jutalomjáték az övék.
Trent Reznor zenéje az egész filmnek egy lüktetést ad, vicces végre a Ghostokat valódi filmben is hallani (nemcsak sok-sok youtube-os szárnypróbálgatás - mint az enyém is - alatt:)).
Az operatőri munka is zseniális, sokan nem élvezték, én moziban imádtam nézni az evezősverseny-szekvenciát, hihetetlen annak akmerának a képe (amúgy az lenne a lényege, hogy mindent maettszerűvé tesz a képen - sajnos technikai oldalról még nem tudnám elmagyarázni).
Szóval mindenképp nézzétek meg, Fincher legjobbjai között van. Ja és hallgassátok meg a Radiohead Creepjét akusztikus, kórus verzióban (az volt a film előzetesében), félelmetes...